A bejegyzésben folytatjuk a fekete kontinens legdélibb államában élő zsidók történelmének áttekintését. A XIX. század elejétől egészen napjainkig.

1903-ban a törvényhozás megpróbálta korlátozni a zsidók bevándorlását az országba, azonban a lobbitevékenység hatására nem vezettek be ilyen jellegű szabályokat. 1920 és 1930 között 20 000 zsidó érkezett a Köztársaságba Kelet-Európából. Sajnálatos módon az európai események hatására később a Dél-Afrikai Köztársaság is jelentősen korlátozta a menekültek befogadását. Így például Németországból egy jó ideig egyáltalán nem engedtek be zsidókat az állam területére. A helyzetet tovább súlyosbította, amikor 1948-ban az országban egy zsidóellenes nacionalista párt került hatalomra. A várttal ellentétesen a kormány politikája nem volt antiszemita.

1953-ban az akkor miniszterelnök D.F. Malan elsőként tett látogatást Izraelben, mint államvezető, igaz az útnak inkább magánjellege volt. Izrael és az afrikai ország kapcsolata elég sokrétű volt a kezdetektől. A Dél-Afrikai Cionista mozgalom igyekezett a lehető legtöbb pénzt összegyűjteni és elküldeni a Zsidó Állam számára, azonban ezt a tevékenységet az apartheid politikát vallók nem nézték jó szemmel és szabályozni kezdték az összeg mennyiségét. A Cionista mozgalom nem csak pénzt, hanem embert is vitt Izraelbe, külön dél-afrikai köztársaságból érkező kolóniák jöttek létre az akkor még nagyon gyermekcipőben járó Zsidó Államban. E lakónegyedek pl. Savyon, hasonlítanak arra a stílusra, ahogy az új bevándorlók otthonaik kinéztek Afrikában.

A legnagyobb létszámban zsidók a fekete kontinensbeli államban az 1970-es évek elején éltek, számuk majdnem elérte a 119 000 főt. Az apartheid politika intézményülésével az antiszemitizmus már nem volt terítéken. Nagyon sok helyi körökben ismert zsidó támadta az apartheid eszmét. Hivatalosan azonban a rabbinátus csak az 1980-as évek végén fejezte ki aggodalmát a fennálló rendszer miatt. A zsidók apartheid ellenes attitűdjét a híres politikus, Nelson Mandela is többször elismerte.

Nelson Mandela

Az erőszakos politikai berendezkedés hatására sokan külföldre vándoroltak, vagy gyermekeiket igyekeztek hozzásegíteni ahhoz, hogy máshol folytassák életüket. 1985-ben két zsidó szervezet is létrejött azzal a céllal, hogy hidat képezzenek a feketék és fehérek között. Sajnos ők sem értek el sikereket az apartheid politikával szemben. 1970 és 1992 között több mint 39 000 zsidó hagyta el Dél-Afrikai Köztársaságot, míg ugyanezen időszakban körülbelül 10 000 izraeli költözött az államba.

Az 1990-es évek elején az apartheid rendszer összeomlott, 1994-ben már a fekete lakosok is részt vehettek a választásokon, amikor Nelson Mandela lett az ország első, demokratikusan megválasztott elnöke.

2003 első feléig nagyon sok zsidó hagyta el az országot, részben gazdasági okokból, részben a magas bűnözési ráta miatt. A folyamat 2003 második felében stabilizálódott. A zsidó közösség becslése szerint 2018-ban 69 300 izraelita élt az államban (ami az össznépesség 0,5%-a). A helyi zsidó lakosság igen vallásos, 80 százaléka ortodox és aranyuk növekszik a közösségen belül. A vallásosság e növekedését az egyébként instabil társadalom stabilitási vágyának tulajdonítják. Az antiszemitizmus elhanyagolható, és a vegyes házasságok aránya mindössze 7 százalék. A zsidó gyerekek 80 százaléka felekezeti oktatási intézményben tanul. Az ország legnagyobb zsidó közösségei Johannesburgban, Fokvárosban, Pretoriában, Durbanban és Port Elisabeth-ben található.

Az első rész itt olvasható.