Ma emléknapra ébredtünk.

A közmédia számos holokauszttal kapcsolatos műsort, megemlékezést sugároz. Jó-jó, de ez miért jó nekünk? Aki érintett, az nyilván a saját módja szerint emlékezik, és nem csak az erre kijelölt napon/napokon. Aki (galád módon) tagadja a holokausztot, az egyértelműen ezután is ugyanígy cselekszik.

4 dédnagyszülőm halt meg koncentrációs táborban, 2 dédnagyszülőm megmenekült. Két holokauszt-túlélő nagymamámnak – akik hála I-tennek a mai napig tudnak mesélni a történtekről-  nem hiszem, hogy bármit jelentene ez az emléknap. Nekem sem sokat. Sokkal fontosabb feladatnak tartom, akár az én, akár a leendő generáció számára, hogy a zsidósághoz ne valamiféle negatív tartalom társuljon! Magyarországon, sajnálatos módon a zsidóság megrekedt egyfajta „emlékezetszerepben”. Az asszimilált zsidóság nem látott mást sokáig, csak azt, hogy egy szörnyű tragédia történt nem olyan rég…. A második és a harmadik generáció életét is végigkíséri a holokauszt, ha csak tudat alatt is, miért erre kéne építenünk a zsidóságunkat?

A zsidóság nem egyenlő a halállal!!!!  A zsidóság egy vallás, mely több ezer éves hagyományokra épül, nem szabadna megrekednünk az emlékezés szintjén, hanem aktív részvétellel kellene erősíteni az elég csorba zsidó életet Magyarországon!!!

Nem attól vagyunk zsidók, hogy évente egyszer részt veszünk egy-egy megemlékezésen, a zsidóság nem ez. Ezzel a fiatalok eltávolodását idézzük elő! És ha ezt elérjük, akkor bárhogyan is nézem, de a nácik győznek….