A párizsi zsidóságról szóló írásunk első részében a XVIII. század végéig jutottunk el. E bejegyzésben egészen napjainkig vizsgáljuk a francia főváros zsidóságának történetét.

Az emancipációtól a Dreyfus-perig

Az emancipáció után sok zsidó költözött a francia fővárosba, létszámuk 1809-ben valamivel több mint 2900 volt. 1819-ben, amikor a párizsi zsidók lélekszáma 6 és 7 ezer fő közé emelkedett, megépítették az első nagy zsinagógát, a Rue Notre Dame de Nazareth-en. 1852-ben felismerték, hogy ez a zsinagóga már nem elég az addigra 20 ezer főre duzzadt helyi zsidók számára, ezért új zsinagógák építésébe kezdtek. A közösség 1819-ben alapította az első zsidó iskolát a nagyvárosban, 1846-ban, 1864-ben és 1867-ben további hármat hoztak létre. Két zsidó újságot is kiadtak már ekkor, melyek az egész ország területére eljutottak. 1869-ben 30 000 zsidó élt Párizsban, mely az akkor Franciaországban élő izraeliták 40%-át jelentette. Kevés gazdag mellett a zsidók többsége a középosztályhoz tartozott.

Sok szervezet biztatta arra a francia zsidó nőket és férfiakat, hogy tanuljanak szakmát. Később egyre többen választottak magas iskolai végzettséget igénylő foglalkozást; nőtt az orvosok, professzorok és ügyvédek száma. 1871-ben Elzász-Lotaringia elvesztésével a Franciaországban élő zsidók lélekszáma 60 000 fő volt, melynek 2/3-a a fővárosban lakott. 1881 után sok zsidó bevándorló érkezett az országba, leginkább a mai Lengyelország, Oroszország, Ausztria és Románia területéről. Az ő érkezésükkel növekedett a párizsi zsidók körében a kétkezi munkát végzők aránya. A migráció megindulásával szinte egy időben megnövekedett az antiszemitizmus az országban. Az 1894-es Dreyfus-per megosztotta a párizsi értelmiséget, akik gyakran nyíltan össze is csaptak az utcákon, leginkább a Latin-negyedben.

A XX. századtól napjainkig

Az 1905-ben elfogadott egyház és állam különválasztásáról szóló törvény nyomán a zsidó közösség elvesztette hivatalos státusát. Ezt követően magán vallási szövetségekként működhettek tovább. Leginkább 1918 után kezdtek el bevándorolni zsidók Észak-Afrikából, Törökországból, a Balkánról illetve jelentősen nőtt a Kelet Európából érkezők száma. A nagymértékű migráció hatására 1939-ben 150 000 zsidó élt Párizsban, többségüket a jiddisül beszélő új bevándorlók tették ki. A zsidók az egész város területén éltek ekkoriban, de jelentős számban laktak északi és déli városrészekben. A korszakban a francia zsidó sajtótermékek mellett a jiddis nyelvű lapok terjedése is megfigyelhető volt.

A holokauszt alatt Párizs zsidóságának több mint a fele esett el. A II. világháború borzalmai után ismét növekedni kezdett a párizsi zsidók lélekszáma. 1950-ben a fővárosi zsidók 2/3-a élt a város szegényebb- és iparnegyedeiben a város északi részén. 1957 és 1966 között a Párizsban bejegyzett zsidó közösségek száma 44-ről 148-ra emelkedett. 1970 után a városban jelentős urbanizáció zajlott, 20 külterülete alakult ki. 2005-ös adatok szerint ezen külső kerületekben több mint 2 millió ember él, míg Párizs nagyvárosában összesen kb. 10 és fél millió. A zsidók lélekszámát “Nagy” Párizsban 300 és 350 000 közöttire becslik, ezzel a harmadik legnagyobb “zsidó város” a diaszpórában (New York és Los Angeles után). A francia fővárosban napjainkban a szefárd zsidók vannak többségben.

A bejegyzés első részében említettük, hogy sokan alijáznak Franciaországból. A Jewish Agency statisztikái alapján ez a tendencia tavaly változott. 2018-ban 30 124 ember alijázott összesen. Közülük 3967-en Nyugat-Európából. Franciaországból 2723-an döntöttek az Izraelbe költözés mellett, ami 23%-al kevesebb, mint 2017-ben. A közel 3000 fő nem kevés, azonban a Franciaországban élő zsidók összlétszámához képest elenyésző.

Az előző rész itt olvasható.