Az UNESCO világörökség listáján jelenleg 1154 “látványosság” található, melyeken a világ 167 országa osztozik. A lista 897 kulturális, 218 természeti és 39 úgynevezett vegyes nevezetességet rejt. Nem nagy számmal (22), de azért akadnak olyan helyek a listán, melyek a zsidósághoz köthetőek- vagy teljesen, vagy részben. Az első részben a Csehországban és Szlovákiában található, zsidósághoz kapcsolódó világörökségeket tekintjük át.

Zsidó negyed és a Szent Procopius-bazilika Třebíč-ben, Csehország

A zsidó negyed, a régi zsidó temető és a třebíč-i Szent Prokopiusz-bazilika hármasa a középkortól a XX. századig tartó zsidó és keresztény kultúra békés együttélésére emlékeztet. A zsidó negyed kiemelkedő tanúságot tesz e közösség életének különböző aspektusairól. Jelen írásban a zsidó érdekességekről több szót ejtünk.

A zsidó negyed spontán módon alakult ki a Jihlava folyó bal oldalán. A Třebíčben élő zsidók első írásos említése 1338-ból származik, de valószínűleg már korábban is éltek a területen. 1723-ban Třebíč vezetője, Waldsteini Jan Josef zsidó gettó létrehozását rendelte el. A gettót 1848-ban számolták fel hivatalosan. A 19. század második felében a zsidók emancipációja lehetővé tette számukra, hogy a város más részeibe költözzenek.

Třebíč zsidónegyede, napjainkban, felülnézetből

A második világháború idején a zsidókat koncentrációs táborokba deportálták. A közel 300 zsidó lakosból csak néhányan tértek vissza, akiknek már nem volt lehetőségük aktív hitéletet élni. A zsidó közösség így tűnt el Třebíčből…

E világörökség hozzáadott értéke mindenekelőtt abban rejlik, hogy keresztények és zsidók, két különböző vallású, kultúrájú és hagyományú csoport évszázadokon át élt ugyanazon a területen, nagyobb konfliktusok nélkül.

Napjainkban a zsidó negyedben több mint száz fennmaradt épület található, többek között két zsinagóga, egy önkormányzati ház, egy rabbiház, egy szegényház, egy kórház, egy iskola.

A zsidónegyed megőrizte eredeti utcarajzát, jellegzetes térelrendezését, valamint társadalmi funkcióit, így a zsinagógákat és az iskolákat, valamint az egykori bőrgyárat. A negyed jellegzetes épületét társasházi szerkezet, rendkívül összetett forma és stílusbeli változatosság jellemzi. Az utca szintjén gyakran volt bolt vagy műhely; a felső szintek lakossági használatra voltak fenntartva.

A zsidó temető a zsidó negyeden kívül, a domb mögött található. Két részből áll, az első rész a 15. századból, a második a 19. századból származik. Mintegy 4000 sírkő található itt.

Prága történelmi központja, Csehország

A 11. és 18. század között épült Óváros, Kisoldal és Újváros arról a jelentős építészeti és kulturális hatásról tesz tanubizonyságot, amelyet a város a középkor óta élvez. Megmentették minden nagyszabású városfelújítástól vagy hatalmas bontástól, így megőrizte általános konfigurációját, mintázatát és térkompozícióját.

A város történelmének minden korszakából kiemelkedő műemlékekben gazdag. Különösen fontos a prágai vár, a Szent Vitus-székesegyház, a vár előtti Hradzsin tér, a Valdštejn-palota a folyó bal partján, a gótikus Károly-híd, a román stílusú Szent Rotunda, a gótikus árkádos házak, az úgynevezett Régi-Új Zsinagóga a zsidó negyedben (Josefov), a 19. század végi épületek és az Újváros (Nové Mĕsto).

A Régi-Új Zsinagóga napjainkban

A kultúra metropoliszaként Prága olyan, a művészeti-, tudományos- és politikai életben kiemelkedő nevekkel kapcsolódik össze, mint IV. Károly, Petr Parléř, Jan Hus, Johannes Kepler, Wolfgang Amadeus Mozart, Franz Kafka, Antonín Dvořák, Albert Einstein, Edvard Beneš és Václav Havel, stb.

A Régi-Új Zsinagógát a 13. században építették, gótikus stílusban. Prága, Csehország és egész Európa legrégebbi zsinagógája. Eredetileg Új vagy Nagy Shulnak hívták. Miután a 16. század végén más zsinagógákat létesítettek, régi-új (Altneuschul) néven vált ismertté. Számos legenda és mese is behálózta az épület történetét. Az egyik szerint a zsinagógát a gettóban galambokká alakított angyalszárnyak védték a tűz ellen, ezért csodálatos módon épségben maradt a mai napig. Egy másik legenda szerint a zsinagóga padlása ad otthont a Gólem maradványainak, az agyagból készült mesterséges teremtménynek, amelyet Lőw rabbi animált meg a prágai közösség védelme érdekében.

Bártfa (Bardejov) város természetvédelmi területe, Szlovákia

Bártfa kicsi, de kivételesen jól megőrzött példája egy erődítménnyel körülvett középkori városnak. Egyéb figyelemre méltó jellemzők mellett egy kis zsidó negyed is található itt, a szép 18. században épült zsinagóga körül.

Bártfa városa Szlovákia északkeleti részén, a lengyel határ közelében található. A város a Kárpátokon átnyúló, Magyarországtól Lengyelországig tartó nagy kereskedelmi útvonal közelsége miatt fontos középkori várossá fejlődött. A város történelmi magját az az erődrendszer veszi körül, amely építése idején Közép-Európa egyik legfejlettebbje volt. Óvárosának területét 1950-ben városi természetvédelmi területté nyilvánították. Bártfának jól megőrzött kis zsidó külvárosa is van. Mivel Bártfa szabad királyi város volt, szervezett zsidó közösség csak viszonylag későn jöhetett létre. A 18. században egy zsinagóga (1725-1747) épült a városrészben, mely köré a vallásgyakorláshoz szükséges épületek is felsorakoztak: egy kóser vágóhíd, néhány rituális fürdő és tanház (Beth Hamidrash).

Miért világörökség?

Bártfa a középkori közép-európai kereskedővárosok gazdasági és társadalmi szerkezetének reprezentánsa. Fennmaradt épületállománya fejlett polgári kultúrát és zsidó közösséget feltételez, így egy multinacionális és multikulturális társadalmat ábrázol.

A második világháború előtt a szlovákiai Bártfa városában élénk zsidó élet volt. Epicentrumként szolgált a zsidók különféle csoportjainak, akik tehetségükkel hozzájárultak egy virágzó, integrált város létrejöttéhez. Becslések szerint a 20. század eleji csúcspontján a területen élő egyének közel 40%-a – mind a vidéki, mind a városi lakosok – zsidó származású volt. Több tucat vállalkozást és világi társadalmi intézményt alapítottak, amelyek Bártfa egyediségét adták.

1942 és 1945 között csak Bártfa környékéről több mint 3000 zsidót deportáltak a megszállt Lengyelország különböző helyeire, köztük gettókba, koncentrációs táborokba és megsemmisítő táborokba. A háború okozta halálesetek és kitelepítések következtében 1948-ban mindössze 250 zsidó maradt Bártfa településen. A zsidó vallási és kulturális élet tönkrement, vagy a nem-zsidó közösségek hasznosították ezeket különböző célokra. Ma, közel három évszázados folyamatos bártfai zsidó jelenlét után, a városban nem élnek zsidók.

A napjainkban is látogatható Bikur Cholim zsinagógát 1929-ben alapította a Chevra Bikur Cholim (Beteglátogató Egylet). A történelmi városközpontban található az egyszerű épület. Az utcai homlokzaton két magas, hegyes ablak és az egyesület neve olvasható, héberül. Bár már nem használják zsidó imaházként, a Szlovákiai Zsidó Vallási Hitközségek Központi Szövetsége (ÚZŽNO) tartja fenn felbecsülhetetlen értékű kulturális és történelmi emlékműként, egy egykor virágzó közösség néma emlékhelyeként.

Felhasznált források:

https://whc.unesco.org/en/list/?search=jewish&order=country

https://www.visittrebic.eu/sights/jewish-quarter/

www.bardejov.org

https://www.synagogue.cz/en/old-new-synagogue

A borítóképen Bártfa belvárosa látható.