Mint kulturális antropológus a “hanukarácsony” és a “zsidó karácsony” jelenségét is izgalmasnak tartom. Számos családban találhatunk zsidó és nem zsidó szülőket akik át szeretnék adni gyerekeiknek a nekik fontos tradicionális értékeket és identitáselemeket. Ez sokkal jobb szerintem, mint amikor az egyik fél kultúrája dominál. Az ilyen esetekben a hanuka és a karácsony megünneplése közös platform lehet a család számára, hogy ünnepeljék multikulturalitásukat. Ez jó példa lehet más családok számára is. A közösségi “hanukarácsony” rendezvények is lehetnek pozitívak amennyiben az egymás kultúrájának értő-értelmező és élményszerű megismerését szolgálja. Ilyenkor véleményem szerint az a járható út, hogy nem kombinálják a két ünnep jelentéseit, hanem külön-külön a hasonlóságokra és a különbségekre is felhívják a figyelmet.

A “zsidó karácsony” egy komplexebb jelenséget takar, hiszen nagyon sok zsidó családban ünnepelték a karácsonyt az elmúlt évtizedekben, mindenfajta keresztény tartalom nélkül. Ez egyébként a kereszténynek keresztelt nem zsidóknál is így volt….ebben az esetben az az izgalmas, hogy az egyes zsidó családok hogyan fogalmazzák meg kapcsolatukat a karácsonyhoz.

Minden országban ahol jártam hasonló módon ünnepelték meg a hanukát, mint mi. Én személy szerint Budapesten szeretem a legjobban a chanukkát ünnepelni. Valahogy a hideg és a hó (már amikor van) és az ezzel szemben álló fény és meleg élménye elválaszthatatlan számomra.

Hát különleges szokásokat már nem. Ugyanakkor nagyon izgalmas, hogy ugye a chanukkiát úgy kell elhelyeznünk, hogy a fénye a külvilág számára is látható legyen, hiszen a chanuka ünnepe és jelentősége egyetemes! Arról is szól, hogy ha nem lett volna chanuka, ha elpusztult volna a Szentély és eltűnt volna a zsidóság akkor az Örökkévalótól kapott és minden ember számára hordozott üzenet és küldetés szünt volna meg örökre…Szóval a chanukia fényei minden embernek szólnak. Tudjuk ugyanakkor, hogy sokan nem nézik jó szemmel amikor a zsidóság nyilvánosan kommunikálja értékeit. Ennek egyik magyarországi sajátossága, hogy a chanukiát egyes zsinagógákban a kertben is elhelyezik, hogy a külvilág felé is világítson, ugyanakkor diszkréten a kert sarkába helyezik, hogy kizárja a negatív következmények lehetőségét.

Amit az előbb elmondtam, vállaljuk, ünnepeljük  zsidóságunkat és ne feledjük el, hogy van küldetésünk és ez a küldetés mindenki felé irányul. Ez a tétje annak is (és ezért is), hogy ki hogyan éli meg a zsidóságát.

A fentieken túl nekem személyesen ide Pesthez kötődik leginkább a chanuka. A Bethlen téri viccelődések, a barátaimmal való gyertyagyújtások, a családom értetlensége amikor először gyújtottam meg otthon a chanuka gyertyákat előttük, velük. Ezek mindig hiányoznak ha nem vagyok itt. Szerencsére most itthon ünneplek a fent említettekkel.

Így specifikusan nem. De elmesélem a mostani kedvenc viccemet.

Elmegy a jesíva bocher a rabbihoz és elé tesz egy passzust a Tórából:

– Rabbi kérlekkkkk segíts ebben a részben. Olyan régen tanulmányozom és nem értem!

Mire a rabbi:

– Várj egy kicsit, nemsokára jövök és elmagyarázom.

Erre a bócher:

– Elmagyarázni azt én is tudom, csak nem értem!!!!