Zsidók a szomszédban- Szerbia 1. rész
Zsidók a szomszédban sorozatunk következő célállomása Szerbia. Először az ország egészének zsidó történelmével, majd a napjainkban is működő két zsidó közösséggel, a szabadkaival és a belgrádival foglalkozunk.
A ma Szerbiának nevezett területen egyes források szerint már a római időkben is éltek zsidók. A Balkánon található közösségek viszonylag kis lélekszámúak voltak, egészen a spanyol és portugál inkvizícióig, amikor a terület már 100 éve az Oszmán birodalom része volt. A török szultán, II. Bajezid, örömmel látta ekkoriban a zsidó menekülteket birodalmában. Az izraelitákat a szultán a kereskedelembe is bevonta, mely uradalma különböző területei között zajlott (kimondottan jelentős szerepet töltöttek be a só kereskedelemben).
A mai Szerbia
Amikor a szerb lakosság az Oszmán Birodalomtól való függetlenségért harcba szállt, sok zsidó helyi zsidó is csatlakozott hozzájuk. Emiatt sokuk erős megtorlásban részesült egészen 1830-ig, amikor Szerbia ténylegesen elnyerte függetlenségét. Az 1831-ben megalakult új szerb kormány azonban nem volt hálás a zsidóknak a szabadságért való harcban kifejtett erőkért, sőt, tiltották, hogy bizonyos szakmákat végezzenek. Az országot III. Mihailo Obrenović herceg 1839 és 1842 között vezette, ez időben valamivel javult a helyzet, azonban Alexander Karađorđević (1842-1858) hatalmával ismét jelentősen felütötte fejét az antiszemitizmus.
Amikor az Obrenović-ok ismét átvették 1858-ban az állam vezetését, ismét javult a helyzet, lazítottak az addig meglévő zsidókra vonatkozó kereskedelmi korlátozásokon. Három évvel később a már korábban kormányzó Mihailo került az ország élére és eltörölte a zsidósággal szemben fennálló tiltásokat. 1877-ben első ízben zsidó országgyűlési képviselőt választottak, az összes akkori politikai párt támogatásával. A XIX. század végéig a zsidók elleni rendeletek durvasága az aktuális államvezetőtől függött. 1879-ben a szerb-zsidó barátság jegyében megalakult a “szerb-zsidó énekes társaság”, mely az I. és a II. világháború alatt nem koncertezett. 1950-ben “Baruch Brothers Choir” -nak nevezték át, ez az egyik legrégebbi zsidó kórus a világon. (Bár a kórus tagjainak csupán 20%-a volt zsidó, a vallások közötti együttműködés szimbólumává vált.)
1912-ben a Szerb Királyságban élő zsidók létszáma elérte az 5000 főt. Az 1914-ben kirobbant I. világháború idején a szerbek és a zsidók egymás mellett, a legnagyobb összhangban harcoltak a központi hatalmak ellen.
Jugoszláv Királyság
Az első világháború után Montenegró, Banat, Bačka, Syrmia és Baranja népszavazás által Szerbiához csatlakozott, amivel létrejött Nagy-Szerbia. Később a szlovén, a horvát és a szerb állammal is szövetkeztek, mely révén megalakult a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság, mely később a Jugoszláv Királyság nevet viselte.
Szerbiának viszonylag kicsi, 13 000 lélekszámú zsidó közössége ( melyből 500 fő Koszovóban élt) volt. A többi, jugoszláv területen élő közösséggel együtt mintegy 51 700 zsidó élt a Királyságban. A háborúmentes években (1919–1939) a Jugoszláv Királyság zsidó közössége virágzott.
A második világháború előtt 31 ezer zsidó élt a mai Szerbia területén (Belgrádban és a Vajdaságban élt 90%-uk), közülük 80 százalék ladinoul beszélő szefárd, 20 százalék pedig jiddisül anyanyelvű askenáz volt. Sajnálatos módon a holokauszt alatt a zsidó lakosság ⅔-a elesett.
A szocialista és poszt szocialista időszak
A második világháború után létrejött a Jugoszláviai Zsidó Hitközségek Szövetsége, annak érdekében, hogy összhangban működjenek a területen található közösségek valamint segítsék a zsidó Izraelbe vándorlását. A világégés után a túlélők több mint fele Izraelbe költözött.
Az 1990-es évek etnikai feszültségeit megelőzően körülbelül 2500 zsidó élt Szerbiában (főleg Belgrádban). A második világháború és a 90’-es évtized közötti időszakban viszonylagos békében éltek az izraeliták az államban. A Hidegháború megszűnése Jugoszlávia felbomlásához vezetett, mely után polgárháborúk törtek ki.
A jugoszláv háborúk alatt rengeteg zsidó távozott Izraelbe és az Egyesült Államokba. A NATO-bombázás során 1999-ben a Jugoszláv Zsidó Közösségek Szövetsége számos belgrádi zsidó idős embert, nőt és gyereket költöztetett Budapestre, hogy biztonságosban tudják őket; sokan közülük nem is tértek vissza Szerbiába.
Napjainkban az antiszemitizmus viszonylag ritka az országban. A szerb kormány elismerte, hogy a zsidó vallás az ország 7 hagyományos vallásának egyike. Sajnálatos módon már csak két működő zsinagógát kereshetünk fel a szomszédos államban, az egyik Belgrádban, a másik Szabadkán található.
A 2011-es népszámláláson 787 fő vallotta magát zsidónak, míg zsidó vallásúként mindössze 578-an definiálták magukat. A magukat zsidónak mondók közel fele Belgrádban, másik fele a Vajdaság területén lakott a cenzus idején.
A cikk eredeti verziója a Forrás újság 2019. márciusi számában jelent meg.
Felhasznált források:
https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_Jews_in_Serbia
Ezek az írások is érdekelhetnek
