Az új-zélandi zsidóságról szóló írásunk második része olvasható ebben a bejegyzésben.

A XX. századtól napjainkig

A letelepedési szigor nem változott a holokauszt előtt és alatt sem. Tehát nem tekinthetünk Új-Zélandra úgy, mintha segítette volna zsidó emberek megmenekülését. Továbbá a második világháború idején valahogy mégis letelepedő német zsidókat kifejezetten nem szerették a helyiek, „ellenséges idegen”-nek hívták őket. Ez az egyáltalán nem pozitív jelző arra is utalt, hogy az új-zélandiak azt hitték (és szerették is volna), hogy a háború után elhagyják őket, és visszatérnek eredeti otthonukba. 1945-ben a helyiek egy veterán csoportja azt javasolta, hogy nemcsak hogy távozzanak országukból, hanem az ott-tartózkodásuk alatt összegyűjtött pénzt is adják oda azon katonák feleségeinek, akik a háború alatt „helyettük” harcoltak.

1985-ben nyitotta meg kapuit a Moriah nevű zsidó iskola, mely sajnálatos módon forrás- és gyerekhiány miatt 2012 decemberében bezárt. Ekkor kevesebb mint húsz gyermek tanult volna az oktatási intézményben.

Az aranyláz ideje alatt létrejövő kisebb közösségek, amelyek zsinagógákat is építettek, mára már nem igazán léteznek, és a sulök sincsenek már meg. A korábban már említett Wellingtonban található zsinagóga, mely befogadóképessége kétszáz fő volt, elég hamar kicsinek bizonyult. 1920-ban egy új, immáron téglából épített zsinagógát adtak át, melyben 1400 fő is elfér.

A fővárosihoz hasonlóan az aucklandiak sem fértek el korábbi zsinagógájukban, ezért ők is építettek egy nagyobbat.

Nagyon sokan próbálták megbecsülni azt, hogy napjainkban hány zsidó is él a szigetországban. Egyesek 7000, mások 7500 főről beszélnek, de vannak olyanok, akik a 10 000, sőt 20 000 fő mellett teszik le a voksukat. (Többségük a fővárosban és Aucklandban, az északi szigeten él.) Még a legnagyobb szám esetében sem túl magas a zsidók aránya az államban, ugyanis 4,2 millió fő él jelenleg Új-Zélandon.

Az első zsidó folyóirat, a havi rendszerességgel megjelenő New Zealand Jewish Times 1920-ban jelent meg. Ma már csak egy más néven futó havilapja van a helyi közösségnek, a New Zealand Jewish Chronicle, továbbá egy cionista magazint is kiadnak Chádásot (Hírek) néven Aucklandban.

Napjainkban leginkábba a Dél-Afrikai Köztársaságból, Izraelből és az egykori Szovjetunió tagállamaiból érkeznek zsidók Új-Zélandra.

Képzeletbeli új-zélandi utazásunk végére egy kis érdekesség. Az országnak eddig három zsidó származású miniszterelnöke volt. Az első, Julius Vogel gyakorló zsidóként két cikluson keresztül volt az ország vezetője az 1870-es években. A szintén zsidó származású Francis Bell rövid ideig töltötte be a pozíciót 1925-ben. John Key, akinek édesanyja osztrák zsidó volt, 2008 és 2016 között vezette az országot (a vallását semmilyen szinten nem gyakorolja).

 

Az új-zélandi zsidóságról szóló írásunk első része itt olvasható.