A közelmúltban járta be az internet világát a hír, miszerint Izland bojkotálja az izraeli termékeket. Ez inspirált arra, hogy utánanézzek az északi ország zsidó lakosainak életének.

Az első zsidók Izlandra 1625-ben érkeztek, kereskedelemmel foglalkoztak. 1853-ban az izlandi országgyűlés visszautasította a dán király kérését, miszerint zsidók és más „idegenek” szabadon tartózkodhassanak az országban. Két évvel később a törvényhozók mégis elfogadták a dán király kérését, mely után zsidókat és dánokat örömmel fogadtak az államban. A XIX. század végén néhány olyan kereskedő ügynökség volt található Izlandon, melynek tulajdonosai dán zsidók voltak. Az 1930-as években szigorodtak a betelepedési törvények, 1938-ban már nem fogadta Izland az osztrák zsidókat. Néhány zsidót még ki is utasítottak ezekben az években.

1940. május 20-án a brit hadsereg megérkezett Izlandra, melyben számos zsidó származású tiszt is szolgált. Zsinagógával nem, viszont menekült zsidókkal találkoztak a katonák. Ezév Jom Kipurakor 25 katona és 8 „helyi” menekült kibérelte egy közösségi épület előcsarnokát, ahol az Izlandon akkor található egyetlen Tóratekercset kölcsönvéve, a lehető legminőségibb módon ünnepelték meg a zsidóság legszentebb napját. A nap végére az első helyi hivatalos zsidó hitközség is megalakult Reykjavikban, rabbi nélkül, mindössze két imasállal. A Kol Nidrét egy leeds-i kántor énekelte. A böjt után fotók is készültek a megalakult hitközségről, melynek vezetésével egy Bécsből származó bőrkereskedőt bíztak meg.

Az első bár micvára 1941 Peszáchján került sor. 1941-ben egy amerikai rabbit küldtek az országba. A Hitközség létszáma olyan gyorsan növekedett, hogy hamarosan új épületet kellett kialakítaniuk. Eközben az amerikaiak is létrehoztak egy ortodox hitközséget a városban. 1944 Ros Hásánái ünnepségén körülbelül 500 zsidó vett részt, a Tóratekercset Amerikából hozatták. Egészen az 1950-es évek közepéig ez a két hitközség működött az államban. 1944-ben a 70 000 Izlandon állomásozó katonából körülbelül 2 000 zsidó volt. Keflavíkban élt a közösség rabbija.

1955-ben egy amerikai szerző ellátogatott az északi országba, hogy felfedezze a helyi zsidók életét. Azt találta, hogy a legtöbb Izlandra érkező zsidó izlandi nevet vett fel, ahogy a törvény követelte tőlük. A háború utáni időszakban a zsidók igyekezték titkolni származásukat, nem tartották a vallást sem.

2000-ben Izland résztvett egy Holokauszt konferencián Stockholmban, ahol aláírta azt a nyilatkozatot, miszerint az iskolákban kötelező a vészkorszak történéseinek oktatása.

50 és 100 fő közöttire becsülik a napjainkban Izlandban élő zsidók számát. A zsidó közösség elérte, hogy elismerje az állam, mellyel jogosultak állami támogatásokra.

Érdekesség, hogy Dorrit Moussaieff, Izland first ladyje Jeruzsálemben született zsidó, aki szereti kerülni a származására vonatkozó kérdéseket és kellő távolságot tart a helyi közösséggel.

A zsidók alacsony létszáma ellenére magas az antiszemita eszméket vallók aránya a helyi lakosság körében.