A nyár egy jelentős része a Rióban megrendezett, 31. Nyári olimpiai játékokról szólt. A következőkben a brazil nagyváros zsidóságáról igyekeztem a legtöbb információt, érdekességet összegyűjteni.

A dél-amerikai kontinens első nyári olimpiája idején a helyi zsinagógák és zsidó szervezetek örömmel fogadták a versenyre érkező zsidó sportolókat és szurkolókat, biztosították számukra a kóser étkezést. Az Edmond J. Safra zsinagógát és közösségi központot tavaly nyitották meg a Rió mellett található Ipanema-ban, kimondottan az Olimpiára tervezték a 20 000 négyzetméteres intézményközpontot. A zsinagóga mellett az épületben található mikve, tantermek, bét midrás, és számos közösségi tér. A zsinagóga helyén szintén zsinagóga állt, amit az 1970-es években építettek. A sül közössége 1000 családból áll, akik Szíriából és Libanonból származnak. 2014-ben a környéken eruvot jelöltek ki, így a vallásos zsidók is cipelhetnek Szombaton. Számítások szerint körülbelül 10 000 izraeli sportoló és turista érkezett az Olimpiára.

A Riói Olimpiai Játékok szervezői közül hárman a 25 000 aktív tagot számláló helyi közösség tagjai. Carlos Arthur Nuzman, brazil sportcsillag, egykori röplabdás, aki az Izraelita Clubban kezdte gyerekként pályafutását, a Rió 2016 szervezőbizottság elnöke. Az ő munkáját Sidney Levy, brazil üzletember segítette a Bizottság vezérigazgatójaként. Leonardo Gryner pedig a kommunikációért és marketingért felelt.

A Brazíliában élő zsidók számát nehéz megbecsülni. Egyes kutatók szerint 120 000, míg mások szerint 80-100 000 izraelita él az országban, ami a második legtöbb Dél- Amerikában (A legtöbben Argentínában laknak.) A világon a kilencedik legnépesebb zsidó közösség a brazil. Brazília legnagyobb városában, Sao Pauloban körülbelül 60 000, míg Rióban megközelítőleg 40 000 zsidó él a Zsidó Világkongresszus számításai alapján. A harmadik legnagyobb zsidó közösség Porto Alegre-ben található (15 000 fő).

A Riói és a brazil zsidóság történelmet nem lehet kettéválasztani, ezért azt egészében mutatom be. Brazíliában azóta élnek zsidók, amióta Portugáliából 1500-ban megérkeztek az első, Inkvizíció elől menekülő izraeliták.  A Dél- Amerikai kontinens első zsinagógáját 1636-ban, Recifében, Brazíliában építették fel. (A Kahal Zur zsinagóga több helyreállítás után a mai napig megtalálható a brazil nagyvárosban, azonban már nem vallási intézményként, hanem 2001 óta múzeumként funkciónál.) Az akkori brazil zsidó lakosság szefárd volt, akik Portugálián kívül Spanyolországból érkeztek ide, azért, hogy élvezzék a Holland hatalom által gyakorolt vallásszabadság előnyeit. Kicsivel később már Lengyelországból, Törökországból és Magyarországról is kezdtek zsidók kivándorolni. 1642-ben egy jelentős méretű migráns csoport érkezett Amszterdamból. 1945-ben Recife lakosságának fele volt izraelita származású.  Adam Smith, híres közgazdász, a brazil cukoripar fellendülését a Portugáliából, az Inkvizíció elől ide menekülő zsidóknak tulajdonítja.

A XVIII. század vége felé sok portugál zsidó költözött délkelet Brazíliába, ahol aranybányászattal foglalkoztak, sokukat lecsukták hitük nyílt gyakorlása miatt.

A független brazil birodalom kiáltványában (1822) és Alkotmányában (1824) viszonylagos vallási toleranciát hirdettek, aminek köszönhetően európai zsidó kereskedők kezdtek el megjelenni az állam akkori fővárosában, Rióban. Egyik legismertebb személy közülük az Angliából idevándorolt, Denis de Samuel, aki jelentős kereskedelmi sikereket aratott, amivel kivívta Portugália királyától a bárói címet is. Egy másik kiemelkedő személyiség, Bernard Wallerstein.

A Brazil Alkotmány elfogadása után Marokkóból és más afrikai országokból is elég sokan érkeztek a Dél-Amerikai országba. Később, az Európában megjelenő antiszemitizmus, majd a nácizmus indította be  a migrációs folyamatot. 1921 és 1942 között 57 000 zsidó érkezett Brazíliába, ezen időszakban ugyanis bevándorlás-ellenes jogszabályokat alkalmaztak olyan országokban, mint az Egyesült Államok vagy Kanada. Mivel Brazíliában stabil gazdasági háttérrel rendelkeztek az ide érkezők, ez arra ösztönözte európai társaikat, hogy ők is itt próbáljanak szerencsét (főleg a kelet-európaiakat).

A cikk eredeti verziója a Forrás újság 2016. szeptemberi számában olvasható.