Ezúttal az egyik kedvenc városom zsidóságának történetét mutatom be. Bécs számomra a nyugat megtestesítője, azonban tisztában vagyok vele, hogy a zsidóság nem mindig élhetett nyugodt körülmények között az osztrák fővárosban.

Az első zsidók a XII. század végén érkeztek Bécsbe. A helyi keresztények nem nézték jó szemmel letelepedésüket, a pápa engedélyével 16 zsidót meg is öltek. Az 1348-49-es pestisjárvány idején Bécs azon városok egyike volt, amely nem a zsidókat vádolta a pandémia miatt, emiatt sok zsidó menekült ide.

A Bécs központjában található Judenplatzon állt a középkor egyik legnagyobb zsinagógája Európában. A zsidók a város lakosságának körülbelül öt százalékát tették ki a XIV. században. 1420-ban azonban V. Albrecht herceg kiűzte a zsidókat Bécsből, elkobozta ingatlanjaikat és elpusztította a fentebb említett zsinagógát (annak köveit a bécsi egyetem építéséhez használták fel).

1451-ben a zsidók visszatérhettek a városba és különleges védelmet kaptak a Habsburg uralkodókkal szemben. A zsidó bevándorlók második köre Ukrajnából érkezett Bécsbe, pogromok és üldöztetés elől menekülve. A zsidók 1624-ben saját negyedet kaptak a városban (késõbbi Leopoldstadt). E gettóban két zsinagógát építettek, melyeket I. Leopold megsemmisített, amikor 1670-ben feloszlatta a gettót.

A zsidók kitelepítésének újabb hulláma 1669-ben kezdődött. Ez súlyos gazdasági következményeket okozott, ezért a császár felkérte a gazdagabb zsidókat, hogy térjenek vissza, mely után elindult a harmadik bevándorlási hullám. 1675. február 28-án ratifikáltak egy megállapodást, amely lehetővé tette a zsidók számára, hogy visszatérjenek Bécsbe, amennyiben egy nagyobb összeget fizetnek és évente adóznak. 1683-ban Samson Wertheimer és Samuel Oppenheimer, a zsidó császári bírósági ügynökei, pénzügyi támogatást nyújtottak az osztrák hadseregnek, hogy megszabaduljanak a betörő török ​​hadseregtől, megerősítve ezzel a zsidó kapcsolatokat a helyi közösséggel.

Mária Terézia antiszemita nézeteket vallott, megkülönböztető törvényeket vezetett be a zsidókkal szemben. Később fia, II. József uralkodása alatt enyhített az édesanyja által bevezetett diszkriminációkon (1782). Ekkoriban kezdődött el a városban a héber nyelvű nyomtatás.

Az újjáéledés kora

1848 és a második világháború között a bécsi zsidóság újjászületésének időszakáról beszélhetünk. A zsidók állampolgári jogokat kaptak, valamint létrehozhatták hitközségeiket Ausztriaszerte. A túlzott jólét közepette Bécs az asszimiláció főhadiszállásává vált. Az 1867-ben megkapott teljes jogú állampolgárság után sok zsidó bevándorló érkezett az Osztrák–Magyar Monarchia keleti területeiről a nagyvárosba.

A korban a zsidók a kulturális és tudományos élet meghatározóivá váltak a városban. A zsidó kereskedők, vállalkozók, üzletemberek többsége gazdagságban élt a XIX., XX. század fordulóján.

A neves zsidó orvosok közül Sigmund Freud, Alfred Adler, Wilhelm Reich és Theodor Reik is a városban élt. A cionista politika területén, Theodor Herzl és Max Nordau életében Bécs meghatározó szerepet játszott. A zsidók a zene és a színház területén is aktívak voltak, a teljesség igénye nélkül: Gustav Mahler, Arnold Schönberg, Oscar Straus, Kálmán Imre, Max Reinhardt, Fritz Kortner, Lily Darvas és Elisabeth Berner is a városban élt. Az írók közül ki kell emelni Arthur Schnitzlert, Franz Kafkat, Stefan Zweig-et.

Folytatjuk…