Magyarországon 10 évente tartanak népszámlálást. Először II. József utasítására 1787-ben írták össze, hogy mennyien élnek Magyarország (természetesen akkoriban még máshol helyezkedtek el az államhatárok) területén.

Az akkori lakosság 1.3%-a tartozott az izraelita egyházhoz, ami 83 000 főt jelentett. Ez az arány 1869-re jelentősen emelkedett, 4.6%-ra (543 200 fő). 1880-ban az ország lakosságának (13 728 662) 4.54%-a, 1890-ben pedig 4.67%-a soroltatott a mózeshitűek táborához.

1895-ig mindenkinek kellett valamelyik felekezethez tartoznia, ezen időpontig az egyházak tartották nyilván a születés, házasságkötés, halálozás változásait. Szintén ezen évhez kötődik az a törvény, miszerint zsidók is köthettek vegyes házasságot, az ilyen típusú nászokból származó gyermekek vagy az azonos nemű szülő vallását követték vagy az úgynevezett reverzális levél intézményével az egyik szülő lemondott arról, hogy jövevénye az ő hitét kövesse. 1895-ben fogadták el a felekezeten kívüliségről szóló törvényt is. Az izraelita vallásúak körében a XX. század első két összeírásában nem történt nagy változás. 1900-ban az össznépesség 4.94%-a (közel 830 000 fő), míg 1910-ben 4,99%-a (majdnem 909 000 személy) kötődött a zsidó valláshoz. Úgy látszik a zsidók nagy része nem élt a törvények nyújtotta lehetőségekkel.

Érdemes egy másik változót is megvizsgálni, mégpedig a nyelvi hovatartozást. Az 1880-as népszámlálási kérdőívbe került be először egy olyan kérdés is, hogy „Mi az anyanyelve?”. A magyarországi zsidóság 54%-a magyart, 35%-a németet, a fennmaradó 11% pedig a szlovák, román és rutén nyelvet vallotta anyanyelvének. 1900-tól kezdve a nyelvre vonatkozó kérdést megváltoztatták: „Mi az anyanyelve, vagyis az a nyelv, a melyet magáénak vall s a legjobban és legszívesebben beszél?”. 1910-ben az akkori Magyarország területén élő izraeliták 77%-a magyart, 22%-a németet választotta.

A magyarországi zsidóság lélekszám 1920-ban 473 000 fő volt, ami a lakosság 5.9%-át jelentette. 1941-ben viszont már csak 401 000 izraelita lakosa volt az államnak (a számadatok nem tartalmazzák a kikeresztelkedett személyeket). A jelentős létszámcsökkenés három fő okra vezethető vissza. Az asszimilációs törvényekre, a területvesztésre, valamint az elvándorlásokra. Az 1920-as évek beli antiszemita politikai attitűdnek köszönhetően sok zsidó vándorolt el az országból, főleg az Egyesült Államokba. Az országból az USA-ba történő migráció negyedét- ötödét az izraeliták kivándorlása tette ki a 20’-as években, 1924-ben az Észak- Amerikába távozók 85%-a tartozott a mózeshitűek köréhez. A ’30-as években a letelepedési politika szigorításának és a németországi eseményeknek köszönhetően csökkent a kivándorlás mértéke.

A második világháború után

1949-es népszámlálási adatok szerint közel 134 ezer zsidó élt akkoriban az országban. Főként a háborús emberveszteség miatt csökkent az izraelita hitűek száma. A II. világháború után jelentősen nőtt a vegyes házasságokban élők és a kikeresztelkedők száma. Az 1945 és 1955 között 40-50 000 izraelita hagyta el Magyarországot, többségük Izraelbe vándorolt. Ezen tényezők következményeképpen az 1960-as évekre 20- 30 000 főre esett vissza a felekezeti kötődésű zsidóság lélekszáma.

Az 1949-es népösszeírás adatai szerint a magyar társadalom 1.5%-a vallotta magát izraelitának, akiknek 2/3-a Budapesten élt.

A kommunista érában tabunak számított a vallás/ vallásgyakorlás kérdésköre. Ebből adódóan a népszámlálási kérdőívekben erre vonatkozó kérdések nem is szerepeltek. Sokan a fel nem dolgozott múlt, illetve a rendszer elnyomó hatása miatt nem is tudtak származásukról. A kilencvenes évek elején becslések szerint 150 ezer zsidó élt az országban.

A rendszerváltás után 2001-ben kérdeztek rá ismételten a vallási hovatartozásra. Ekkor mindössze 12 871 fő sorolta magát az izraelita vallásúakhoz, közülük 9468 fő (kb. 73%) a fővárosban lakott. A közel 13 000 zsidó állampolgár az akkori össznépesség mindössze 0.1%-át képezte, ami felfoghatatlanul kevés. 2000-re vonatkozó statisztikai becslések szerint ugyanis minimum 64 ezer, maximum 118 686 izraelita élt a XXI. század kezdetén az országban.

Úgy gondolom, hogy az idei népszámláláson sokkal többen merik felvállalni vallási/származási kötödésüket. Véleményem szerint az előző rendszerekben felnőtt, illetve abban szocializálódó népesség többsége a félelemérzet miatt nem merte felvállalni hitét. Azonban 2001 óta már egy új generáció alakult ki, akik keresik zsidóságukat, és nem tagadják azt. 2000-ben készült kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy 0-tól 24 éves korig közel 35 000 zsidó él az országban.