A bejegyzésben néhány ismert és kevésbé ismert tényt szedtem össze a  héber nyelvről.

1. A héber ábácé (álefbét) 22 betűt tartalmaz. Ez kiegészül 5 szóvégi  betűvel (szofittal)

2. Más sémi nyelvekhez hasonlóan a héber ábécé sem tartalmaz  magánhangzókat. Valamikor a középkor és az első évezred vége közötti időszakban a  rabbik kidolgoztak egy pontozási rendszert, mely a magánhangzókat  jelöli. Ezeket azonban ritkán alkalmazzák. Például a Tóratekercsben  nem szerepelnek, úgy ahogy az Izraelben kiadott könyvek, újságok többségében sem.

3. A hébert jobbról balra és nem balról jobbra írjuk, hasonlóan például az arabhoz, arámihoz.

4. Az első írásos emlék a héber nyelvről az időszámításunk előtti második évezred végére datálható. Az első Szentély lerombolásáig a beszélt és írott nyelv is a héber volt. Ezt követően leginkább az irodalom és ima nyelve lett csak.

5. A zsidó szent szövegek nem csak héberül íródtak. Nagyon sok arámi nyelvű szöveggel is találkozhatunk ezek között.

6. Mivel sok, a zsidó vallás számára meghatározó szöveg nyelve a  héber, szent nyelvnek (láson hákodes) hívták. Ezért sokan nem akarták, hogy a modern Izrael hivatalos nyelve legyen.

7. A 18. században a zsidó felvilágosodás eszméjében újságokat, könyveket adtak ki héberül, azonban a szerzők számos problémába ütköztek, ugyanis nem létezett mindenre megfelelő kifejezés héberül.

8. A héber közel kétezer év hanyatlás után került ismét fókuszba, leginkább a cionista mozgalom révén.


Eliezer Ben Jehudáról korábbi írásunkban olvashatsz:

http://zsblog.hu/eliezer-ben-yehuda-es-heber-nyelv-reformja/