A Müncheni Nyári Olimpiai játékok 10. napján, 1972. szeptember 5-én hajnali 4 óra 10 perckor a Fekete Szeptember elnevezésű szélsőséges palesztin terrorszervezet nyolc tagja átmászott az olimpiai falu (ld. a képen) kerítésén, a 25A kapu mellett.

(A Fekete Szeptembert két évvel az Olimpia előtt alapították, neve a jordániai hadsereg által a Palesztin Felszabadítási Szervezet (továbbiakban PFSZ) elleni 1970. szeptemberében indított támadásra utal, legfőbb finanszírozójuk Líbia volt). Ekkor még nem foglalkoztak kellőképpen az olimpikonok védelmével. Senki nem számított akkoriban egy ilyen típusú támadásra. Egy olimpián, melynek célja a nemzetköziség, a béke reprezentálása…

Fél 5-kor már az izraeli csapat szállásánál, a Conolly Straβe 31-nél tartózkodtak a merénylők. Az első lövések 5 óra előtt néhány perccel dördültek el. Moshe Weinberg birkózóedző és Yossef Romano súlyemelő megpróbálták feltartóztatni a támadókat, kettőt közülük megsebesítettek, azonban ezt követően kioltották a zsidó sportolók életét. A lövöldözésnek és az azt megelőző szervezetlenségnek köszönhetően három izraeli sportolónak sikerült megszöknie a támadások elől.- Tuvia Sokolovsky súlyemelőedző szobája ablakán mászott ki, Gad Tsobari birkózó a mélygarázson keresztül menekült el, Saul Ladany pedig az erkélyen át távozott a házból. További hét csapattag elrejtőzött a Fekete Szeptember emberei elől, ők később észrevétlenül hagyták el az épületet.

A támadók kilenc túszt ejtettek. Yossef Gutfeud birkózóbírót egy székhez kötözték, a többieket abba a szobába terelték, ahol Yossef Romano holtteste feküdt, csuklójukat és bokájukat megkötözve ágyakra ültették őket.

A rendőrség az akció kezdete után valamivel több, mint 60 perccel, 5 óra 20-kor érkezett a helyszínre.

A Fekete Szeptember hamarosan előállt követeléseivel; a túszokért cserébe 232 Izraelben és 2 Németországban bebörtönzött terrorista szabadlábra helyezését igényelték. Abban az esetben, hogyha az izraeli és német vezetés nem teljesíti kérésüket, kivégzik túszaikat. Tettrekészségük bizonyítékául Moshe Weinberg holttestét kihajították a bejárati ajtón. A „túszcserére” a terrorszervezet tagjai először reggel 9 óráig adtak haladékot, azonban az izraeli kormány határozottan elutasította a támadókkal való tárgyalást, mely következményeként délután 5-re tolták ki az alku végső időpontját.

Mindeközben a német rendőrség megpróbálta kiszabadítani a túszokat. Véleményem szerint a német média ekkor elkövette a legnagyobb hibát a televíziózás történetében, a túszszabadítás minden egyes fázisát élőben közvetítették a TV-ben és a rádióban az egész világon, tehát a túszejtők pontosan tudták, hogy mire kell figyelniük… Ha a bajorok nem vétenek ekkorát, megmenekült volna kilenc ártatlan olimpikon?

Golda Meir kormánya felajánlotta a németeknek, hogy különleges egységeket küldenek a városba a túszok kiszabadításának elősegítése céljából, azonban Willy Brandt szövetségi kancellár (SDP, Szociáldemokrata Párt) és Hans- Dietrich Genscher belügyminiszter (FDP, Szabad Demokrata Párt) visszautasították ezt. A lakosság felé a német vezetés a belügyekbe való be nem avatkozás elvével indokolta a döntést.

Walter Tröger, az olimpiai falu polgármestere, Willi Daume, a Német Nemzeti Olimpiai Bizottság elnöke, Manfred Schreiber rendőrfőnök (aki az olimpiai játékok biztonságáért felelt), Bruno Merk bajor belügyminiszter valamint Hans- Dietrich Genscher felajánlották magukat túsznak az izraeli sportolók helyett. A kérést a palesztin terroristák visszautasították.

Délután 5 órakor még mindig nem sikerült megállapodást kötnie a Fekete Szeptembernek Izraellel, ezért a Szervezet 1 órával később új típusú követeléssel állt elő (úgy tűnik maguk sem tudták pontosan, mit szeretnének…): a túszokkal Kairóba akartak repülni. Az egyiptomi kormány határozottan kijelentette, hogy nem kíván belefolyni a történésekbe, a németek azonban rábólintottak követelésükre. A germánok első ízben busszal szerették volna a túszejtőket és túszaikat a reptérre szállítani, de a palesztinok nem vállalták annak kockázatát, hogy a mélygarázsban szálljanak be az autóbuszba. Végül két helikopterrel vitték el őket a közelben található fürstenfeldbrucki katonai repülőtérre, ahol a Lufthansa német légitársaság egyik Boeing 727-es gépe várt rájuk.

Miért nem akart részt venni az eseményekben Egyiptom? Az arab állam részéről ez egyfajta külpolitikai széptevésnek tekinthető? A palesztin terroristák miért akartak pont Kairóba repülni? A Nílus országának az volt a célja az 1960-as és 1970-es években, hogy eltörölje Izraelt a Föld színéről (amire többször is kísérletet tett, ld. korábbi bejegyzésekben) és az is, hogy az arab világ vezető hatalmává váljanak… Ehhez nem járult volna hozzá a Fekete Szeptemberrel való kooperálás?

A németek azt tervezték, hogy a repülőtéren lecsapnak a túszejtőkre, azonban elszámították magukat. Mesterlövész osztaguk mindössze öt főből állt (azt gondolák, öt terroristával van dolguk, s nem nyolccal). Tovább bonyolította a helyzetet, hogy két Fekete Szeptember tag a többiek előtt felszállt a gépre, ellenőrzés céljából, őket egy germán rendőrosztag várta volna, akik miután szembesültek a terroristák számával, úgy döntöttek nem vesznek részt a fedélzeti akcióban.

A túszok és foglyul ejtőik 22:30-kor landoltak helikoptereikkel a katonai reptéren. A terroristák fél órán keresztül vizsgálták a Boeinget. 23 órakor a német mesterlövészek tűzparancsot kaptak. Két túszejtő a helyszínen életét vesztette, ketten megsebesültek, a maradék négy támadónak sikerült az őket szállító helikopterek mögé fedezékbe kúszniuk (amelyekben még bent ültek a túszok).

A lövészek később bevallották, alig láttak valamit a célpontokból a reptér rossz megvilágításából adódóan, ráadásul a lövöldözés közben a merénylők számos lámpát is szétlőttek. Mindkét fél vesztes helyzetben találta magát ekkor. A németek a helyszínre rendeltek két páncélozott járművet- a túszok könnyebb megközelítéséhez- ezek azonban a forgalom miatt egy órás késéssel, jóval éjfél után érkeztek a helyszínre. A lövöldözésmentes időszakokban a hatóságok újra és újra próbálták tárgyalásra bírni a terroristákat, azonban a páncélautók látványa egyértelművé tette számukra vesztes helyzetüket, ezért cselekedtek. Az egyik túszejtő, aki magát Issának nevezte, odalépett az őt szállító helikopterhez és tüzet nyitott az olimpikonokra, a bent ülő négy sportoló azonnal életét vesztette. Ezután Issa kézigránátot dobott a pilótafülkébe és felrobbantotta azt.

Azt a mai napig nem lehet tudni, hogy öt túsz hogyan vesztette életét. A hivatalos német rendőrségi nyomozást azzal zárták le, hogy az olimpikonokkal a helikopter felrobbanása utáni káoszban a túszejtők, a mesterlövészek és a rendőrség össztüze végzett. A Time magazin rekonstrukciója szerint az egyik túszejtő lőhette le a sportolókat.