Sokan úgy gondolják, hogy Izraelben csak és kizárólag a zsidó naptár használatos. Ez azonban nem teljesen igaz. Az ortodoxoknál természetesen ez a kalendárium a mérvadó, eszerint tartják vallási ünnepeiket és egyéb jeles eseményeiket, pl. a születésnapokat.

Az ortodox világban gyakori jelenség, hogy a gyermekek még csak nem is hallottak a gregoriánus naptárról. A hiloniaknál (vallástalanoknál) azonban a jelenség fordítottjával találkozhatunk. A Kneszetben született egy olyan döntés- sok évvel ezelőtt- hogy minden törvényen, rendeleten, napilapon, újságon szerepelnie kell a zsidó dátumnak.

A zsidóság legfontosabb ünnepe a Sábát. Ez az egyik legtöbb elvi és gyakorlati problémát okozó ünnep is egyben Izraelben. Miért? A cionista mozgalom azt a véleményt vallotta, hogy nincs szükség rá, nem kell a Szombattal sokat foglalkozni, hiszen a zsidók már nem élnek a diaszpórában. De akkor hogyan is nézne ki a zsidóság? Zsidóság szombat nélkül? Számomra elképzelhetetlen… Három irányzat alakult ki a Szombat fontosságával kapcsolatban Izrael megalapítása környékén: Az ortodoxok úgy gondolták, hogy muszáj az egész országban, mindenre kiterjednie a szombatnak. Az ehád háám mozgalom azt szerette volna, hogy csak kulturális szerepe legyen a Sábátnak. És a harmadik irányzat képviselői azon az állásponton voltak, hogy nincs rá egyáltalán szükség, el kell hagyni. Manapság Izrael alapvetően szombattartó ország, kivéve a Status Quo egyezmény (erről később fogunk írni) előtt már működött intézményeket, pl. haifai busz.

Különböző kutatások azt találták, hogy az izraeli lakosság felének valamilyen formában fontos a Szombat. 25 százalékuk pedig jár zsinagógába, nem utazik és betartja a többi szombati parancsolatot. A népesség 41 %-a arra nagyon figyel, hogy ne dolgozzon nyilvánosan. 37% egyáltalán nem használ áramot a hét hetedik napján. A lakosság 70 százaléka véli úgy, hogy az államnak ki kell fejeznie valamit a Sábesszel kapcsolatban (ahogy most is, pl. a boltok zárva vannak). A lakosság mindössze 17%-a vásárolna szívesen Szombaton.