A cikkben a portugál zsidóság történetének második része olvasható, a XIX. századtól napjainkig.

Élet modern antiszemitizmus nélkül

A XIX. században néhány zsidó család visszaköltözött Portugáliába, főleg Marokkóból. 1904-ben adták át az ő közreműködésükkel épült lisszaboni zsinagógát, amely ma is megvan.

1929-től Portugália a diktatórikus uralkodó, Antonio de Oliveira Salazar hatalma alatt állt. A keménykezű vezető nem értett egyet a nemzetiszocialista eszmékkel. 1937-ben megjelent könyvében erős kritikával illette a nürnbergi törvények ideológiai hátterét. 1938-ban üzenetet küldött a berlini portugál nagykövetségre, hogy tisztázza: a portugál törvények nem engedik a származás szerinti különbségtételt ember és ember között.

Salazar jóindulatára számíthatott az európai zsidóság. A második világháború éveiben legalább 100 000 zsidónak engedte meg, hogy az ország területén tartózkodjon, de csak abban az esetben, hogyha nem maradnak ott (az utóbbi intézkedést a németek követelték tőle). A menekültek innen Brazíliába, Kubába, az Egyesült Államokba és Kanadába mentek. Az átmenetileg befogadottak között olyan híres személyek voltak, mint Marc Chagall, de Antoine de Saint-Exupery is itt tartózkodott egy ideig, aki Franciaországból Lisszabonba menekült, később innen ment az Egyesült Államokba. Ezen években a portugál főváros a remény szigete volt sok menedékkereső számára.

Salazar másképp is támogatta zsidók életének a megmentését. A budapesti portugál nagykövet, Carlos Sampaio Garrido és ügyintézője 1944-ben közel 1000 magyar zsidó életét mentette meg. Budapest külterületein lakásokat béreltek, ahol bújtatták őket. 1944. április 28-án a Gestapo rájött a nagykövet tettére, és fizikai erőszakot alkalmazva próbálta megtudni, hol bújtat embereket. Sampaio Garrido azonban ellenállt a terrornak, és nem adta ki a védenceit.

A XX. század második felében, a középkorhoz hasonlóan, számos megpróbáltatás érte a zsidó közösséget. Asszimilációra kényszerítették őket, ami miatt sokan elhagyták az országot. A 60-as években majdnem egy teljes, fiatal generáció távozott Portugáliából.

1987-ben első ízben az akkor hivatalban lévő portugál elnök, Márió Soares, nyíltan bocsánatot kért a zsidó közösségtől az inkvizíció üldöztetései miatt.

Napjaink közösségei

A főváros, Lisszabon

Lisszabonban napjainkban 200 zsidó család él. Szefárdok és askenázok egyaránt találhatók közöttük, a két irányzat tagjai egyazon zsinagógában, a Sááréj Tikvában (Remény Kapuja) imádkoznak. Az első világháború után rengeteg askenáz zsidó települt le a portugál fővárosban, a helyi közösség tagjai addig jellemzően szefárdok voltak.

A II. világháború után Lengyelországból, Németországból és Dél-Amerikából érkeztek sokan a portugál fővárosba, jelenleg az ő leszármazottaik alkotják a helyi közösség jelentős részét.

Ma a Lisszaboni Zsidó Hitközség két célt tűzött ki maga elé; az egyik az asszimiláció megelőzése, a másik pedig a fiatalok vallási oktatása.

A következő tevékenységet folytatják a hitközségben: ima sábeszkor és amikor lehetőség van rá, hétköznap is, Chevra Kádisá, mikve, tanulások minden korosztály számára, nyári  és téli tábor, diákcsereprogram más európai zsidó közösségekkel, főbb zsidó ünnepek megünneplése.

Portó

Portóban található az Ibériai-félsziget legnagyobb zsinagógája, a Mekor Chájim (Élet Forrása), melynek építését 1938-ban fejezték be. Napjainkban körülbelül 100 zsidó él a városban, akik 17 országból érkeztek ide. A közösség szoros kapcsolatot ápol a londoni ortodoxiával, támogatásuknak köszönhetően már minden héten rendeznek szombatfogadást. A portói zsidó közösség szeretne egy izraelita temetőt létrehozni a külvárosban, illetve egy vallásos zsidó iskolát is alapítanának.

A portói Mekor Chajim zsinagóga

A Zsidó Világkongresszus 1500-1800 fő közöttire becsli a Portugáliában élő zsidók számát. A cikk elején már említett állampolgársági törvény egy kicsit segíthet e létszám növelésében. A rendelet megjelenése után eltelt első másfél évben 3838-an adtak be kérvényt, melyből csupán 8 %-nyit (292) fogadtak el, ez alacsony arány a kérelmezők számához képest, viszont jelentősnek tűnik az ország zsidó népességéhez viszonyítva.

Az írás első része a következő helyen olvasható:

Aranykortól az Inkvizícióig- portugál zsidóság 1. rész