Az indiai zsidóságról

1911-ig Kalkutta volt a Brit India fővárosa, amely a bagdadi zsidó közösség második legfontosabb központja volt. A XIX. század végére a helyi zsidó közösség lélekszáma elérte az 1800-at, közülük jó néhányan már a tőzsdén kereskedtek és sokukból jelentős városi földbirtokos vált. Kezdetben a bagdadi zsidók többsége a város északi és nyugati felében élt, ahol a kereskedelem központjai voltak, ezeken a területeken 3 zsinagóga épült. 1831-ben adták át a Neve Salomot, azonban ez kicsi volt a helyi közösség számára, ezért 1856-ban a Bét El zsinagógába költözött a hitélet. Végül a legnagyobbat, a korábban már említett Magen Davidot 1884-ben adták át. A vallási, közösségi és szociális ügyek sokáig a zsinagóga vezetésének kezében összpontosultak, azonban belső rivalizálás miatt 1945-ben megalakult a Zsidó Egyesület, mely külön koordinálta az egyes tevékenységi köröket.

A bene és a cochin zsidókhoz hasonlóan a bagdadiaknak sem volt rabbijuk. A bagdadi közösség szoros kapcsolatot ápolt Bagdad zsidó vezetőivel, vallási és jogi kérdéseikkel őket keresték fel. Az első világháború után az angol szefárd főrabbihoz fordultak. A bagdadi zsidók Kalkuttában és Mumbaiban is az iraki zsidó szokásokat követték. India függetlenné válásának a bagdadi zsidók nem igazán örültek. 1947 után új törvényeket vezetett be a kormány, melyek többek között korlátozták az importot, ami kihatott a bagdadi zsidó kereskedők életére.

Az 50-es évek végi, 60-as évek eleji közel-keleti politikai változások lezárták a bagdadi zsidók elől az iraki és egyiptomi kereskedelem lehetőségét. Ezen tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a tehetős bagdadi zsidók Angliába, Kanadába, az Egyesült Államokba és Ausztráliába vándoroltak. A kevésbé vagyonos bagdadiak is elhagyták Indiát, és Nyugaton leltek új hazára, kis részük ment Izraelbe.

A közösség szétesésének következtében a még Indiában élő zsidó fiataloknak nem igazán volt esélyük zsidó társat találni maguknak, ezért ők is elhagyták szülőföldjüket. A hajdani 5000 fős közösségből a 90-es évek közepére alig 200 fő maradt meg. A bene és a cochin zsidókkal ellentétben a bagdadiak nem törődtek azzal, hogy fenntartsák saját közösségi identitásukat Izraelben. Ehelyett sokkal inkább a ténylegesen Irakból származókkal alkottak mikroközösségeket. Szétszóródtak Izrael teljes területén, nagy- és kisvárosokban egyaránt letelepedtek, de sokan kibucokban leltek új otthonra. A bagdadi zsidó kultúra sokkal inkább megtalálható Golders Greenben, Kanada egyes részein, az Egyesült Államok néhány pontján, mint Izraelben.

A surati zsinagógát sajnálatos módon lerombolták, azonban a temető, nagyon rossz állapotban ugyan, de a mai napig megvan.

A Bnei Menase egy több mint 9000 főből álló csoport, akik az északkelet indiai Mizoram és Manipur állomokból származnak. A bibliai judaizmust gyakorolták, és azt vallották magukról, hogy ők az elveszett tíz törzs egyikének leszármazottai. A XX. század elején sokuk áttért a keresztény vallásra, főként fejvadászok és animisták voltak. Az 1970-es években többségűk visszatért a zsidó hithez.

Zsidók Chennaiban

A zsidók Madras (ma Chennai) városában is egyből letelepedtek annak 1640-es megalapítása után. Többségük angol korallkereskedő volt, akik portugál felmenőkkel rendelkeztek. 1688-ban 3 zsidó képviselője volt a Madras Testületnek. A legtöbb izraelita a Korall-kereskedők utcájában lakott. A zsidó közösség temetővel is rendelkezett a szomszédos Peddanaickenpetben, az utolsó sírt itt 1997-ben állították. A város zsidó lakossága már a 18. század fordulóján csökkenni kezdett, valószínűleg ma már nincs izraelita lakója a településnek.

Kis India Izraelben

Az indiai zsidók többsége 1948-ban, Izrael állam megalakulásának évében, alijázott. Több mint 70 000 indiai származású zsidó él napjainkban Izraelben (kb. az ország lakosságának 1 százaléka). Dimonát és Ashdodot a helyi lakosság gyakran kis Indiának nevezi, mivel sok helyi indiai származású polgár a mai napig hindi vagy marathi nyelven kommunikál egymással. Dimonában, ahol a lakosság közel egynegyede indiai származású, a központi könyvtárában még egy külön indiai nyelv szekció is található.

Megközelítőleg 5000 ezer zsidó lakik napjainkban Indiában, közülük 3500-an Mumbaiban (itt az 1940-es években még 30 000 izraelita lakott, a bene vagy bnei israeliek és a bagdadi zsidók).

A cikk eredeti verziója a Forrás újság 2016. áprilisi-májusi számában olvasható.