A héber nyelv újraélesztése Eliezer Ben Jehuda (1858–1922) nevéhez fűződik.

A XIX. század végén Oroszországból érkezett Izraelbe. Úgy gondolta, hogy minden zsidónak vissza kell térnie Erec Jiszráélbe, és héberül kell beszélnie. A következőképp vélekedett: „Az ország és a nyelv – e dolgok nélkül a zsidók nem válhatnak egy nemzetté.” Az ortodoxok egy csoportja azonban nem akart héberül beszélni. Azt mondták, hogy tilos hétköznapi nyelvként használni a hébert, mert szent nyelv. Úgy gondolták, hogy Ben Jehuda morálisan nem követhető. Mások azonban szerettek volna héberül beszélni, azonban nem tudtak, mert nem volt elég szókincsük hozzá. Ők is azt gondolták, hogy Ben Jehuda elképzelései tévesek. Eliezer Ben Jehuda egyik oldallal sem egyezkedett.

A nyelv ellenzőinek nagy bánatára az orosz cionista fiatalember nem volt egyedül a héber nyelvről alkotott véleményével. Professzorok, tanárok, írók, újságírók és orvosok támogatták az elképzeléseit. Közösen találtak ki új szavakat, melyeket a mindennapokban lehet alkalmazni. Ben Jehuda újságíróként is tevékenykedett. Cikkeit héberül írta. Ezen írásokban igyekezett a lehető legtöbbször új szavakat használni. Reggelente kigondolt egy új szót és esténként leírta újságjában. Így tanulták meg Izrael lakói az új szavakat, ismerték meg, majd használták őket az utcán és otthonukban. Ben Jehuda élete végén szerkesztett egy szótárat, melyben a bibliai eredetű szavak és az általa kifejlesztett modern kifejezések is fellelhetők voltak. Sok ember azt vallja, hogy a cionizmus nagy csodáját testesíti meg a héber nyelv. Ben Jehuda hitvallásának lehet tekinteni következő szavait: „Mindössze két dolgot sajnálok az életemben: azt, hogy nem Izraelben születtem valamint azt, hogy az anyanyelvem nem a héber.”

További érdekességek Izraelről a Forrás újság 2015. szeptemberi számában.